Nyilt levél

[Admin]

Kedves Ismeretlen ! Remélem, hogy olvassák az FVM-ben is a fórumot és elszégyellik magukat, leginkább lesül a képükröl a bör, kiknek is adtak nyí­lt utat, kiknek is engedték meg, hogy törvényt, Istent meghágva megtarthassák a kiállí­tást.
Azt is remélem, hogy egyszer közülünk is valaki csinál egy ilyen takaros összefoglalást, csak a tenyésztö szervezetek és az FVM kapcsolatáról.
Az legalább ilyen szégyenteljes lenne.




Frenkie

[Admin]

Nyí­lt levél a MEOE elnökéhez – bár nem bí­zom az öszinte válaszban
Elnök úr!

Hosszan ültem a papí­r felett azon gondolkozva, hogyan is kezdjem levelemet. No nem í­randóm témája nem fogalmazódott meg bennem, azzal tisztában voltam. A gondot a megszólí­tás okozta. Mint jó kisdiák, igaz, már igen régen, az iskolában megtanultam, hogy egy levélben illik megszólí­tani a cí­mzettet. No de mit í­rjak? Kedves? ön nem kedves a számomra, söt, ön az emberekkel, kutyásokkal sem kedves. A kiállí­táson elöre szegett fejjel, rohamléptekkel megy el mellettünk, sokszor – söt leggyakrabban – még köszönésünket sem fogadva, szűk sleppjével körbebástyázva magát. Soha egy mosoly nincs az arcán, soha egy kedves szó a kiállí­tó felé el nem hagyja az ajkait, soha egy simogatást nem dob a kutyáinknak. Felsöbbrendű lényként cirkál közöttünk, lenézve a köznépet, aki önnek és baráti körének az asszisztenciát nyújtja a kinológiai játszótéren, és akiknek megélhetését, pozí­cióját köszönheti. Akkor hát mitöl lenne kedves? Ezt tehát elvetettem. Mit szólok vajon a tisztelt megszólí­táshoz - kérdeztem magamtól. Nos, miért is kellene önt tisztelnem? Nincs miért. Erre választ adok az alábbiakban, és azonnal meg fogja érteni – feltételezem, intelligens emberrel állok szemben, hiszen egy országos egyesület elnöke miért vetettem el eme megszólí­tás gondolatát.
Két évvel, azaz a pontosság kedvéért 28 hónappal ezelött nagy várakozással tekintettünk a változás, az új trend, az új elnökség munkája, cselekedetei elé. Vártuk, milyen pozití­v történések zajlanak majd a kutyás élet porondján a zaklatott, perek sokaságával tarkí­tott esztendök után. Kí­vülállóként, egyszerű tagként tudomásul vettük „nagyjaink”, vezetöink döntését, miszerint önben látták a jövö zálogát, a nagy tervek megvalósí­tóját. Tudomásul vettük, annak ellenére, hogy velünk nem osztották meg döntésüket megelözöen gondolataikat, véleményüket és nem osztották meg sem az ön, sem ellenlábasai programját. Mindezekkel azóta sikerült megismerkednem – mind a hárommal. Nem volt könnyű összeszedni ezeket az irományokat, de sikerült. így, két éve elteltével visszaolvastam öket, de legelsösorban is az ön programját, í­géreteit. Ezzel foglalkozom, hiszen ön vezeti a szervezetet, minket, kutyásokat, legyenek olyan apró kis porszemek, mint én, vagy felelös pozí­ciót betöltök.
Sok szépet, jót, í­géretet olvastam, és lassan-lassan forrongani kezdett bennem a láva. Ennyire hülyének néz minket, egyszerű tagokat? A pórnéppel mindent meg lehet etetni? Nézzük végig lépésröl lépésre, pontról pontra az ön programját, és engedje meg, hogy kommentárommal fűszerezzem. Higgye el, mielött í­rásomnak nekiláttam, sok emberrel beszélgettem, nem féltem felhí­vni kutyásokat, egykori és mostani prominenseket, kí­vül- és belül állókat, csak és kizárólag azért, hogy tisztán lássak és nehogy véletlenül tévedéseket í­rjak.
Elöre jelzem, hogy az ön által a programjában a magyar nyelv és helyesí­rás ellen elkövetett bűnöket nem javí­tottam ki, tehát elöre is elnézést kérek a sűrűn elöforduló hibákért.
„A választás Egyesületünkben is legyen végre választás, két fél egyenrangú megmérettetése, ellenfelek és nem ellenségek küzdelme. Ez az elsö lépés ahhoz, hogy az Egyesületet a mai kor követelményei szerint átalakí­tsuk, megreformáljuk.”
Nos, ez nagyon szépen hangzik, és jó lenne, ha í­gy is lenne. Azonban olybá tűnik számomra, hogy önnek és az ön által vezetett elnökségnek nem ellenfelei vannak, hanem ellenségei. Akik máshogy gondolkodnak, akiktöl tart, fél, retteg, azokat megalázza, megtapossa, megfélemlí­ti. Zsarol, fenyeget és feljelent, nyilvánosan, sokak elött sárba tipor. Teszi ezt nem csak elödjével – követve a MEOE nem túl szép hagyományait – de mindenki mással, aki valamilyen vélt vagy igazi ok miatt az útjában áll. Viszont nem lép semmit a valós bűnözök, a magyar kinológiát a béka hátsó fertálya alá süllyesztök, csalók, szaporí­tók, kereskedök, törzskönyvet hamisí­tók ellen. Miért ez a szűk látókörűség? Vagy talán van valami takargatnivalója, és ezért ez a véd- és dacszövetség?
„Azonnali önállósodási tárgyalásokat kezdeményezek klubjainkkal és helyi szervezeteinkkel, természetesen teljesen önkéntes alapon.”
Vettem a fáradságot és bátorságot, megkérdeztem több klub és szervezet vezetöjét, velük tárgyalt-e elnök úr? Nos, nem, eggyel sem. Lehet, hogy az összes többivel igen – bár kétlem - de erröl semmilyen hí­radást nem kaptunk, sem arról, milyen lehetöségeink vannak, mint MEOE egyszerű tagoknak, klubtagoknak, mint tenyésztöknek.
„2006 évben véglegesí­tem fajtaklubjaink tenyésztési szabályzatait. A látszatrendelkezések helyett, a betarthatóság határáig – a legmesszebbmenökig figyelembe véve az FCI szabályzatait és iránymutatásait - a klubok kezébe kí­vánok adni a tenyésztés irányí­tását. Minden klubvezetéssel személyes konzultációt kezdeményezek ebben a témában.”
Nem tudjuk, mi lett a sorsa a klubok által benyújtott tenyésztési szabályzatoknak, mi az az útmutatás, amihez a tenyésztésben tartanunk kell magunkat. Ismételten több klub- és szervezeti vezetöt megkérdeztem, beszélt-e, tárgyalt-e velük ebben a témában elnök úr. Azt sem tudták, miröl van szó. így aztán változatlanul mindenki azt csinálhatja, amit akar, mindenféle szabályozás és keretek, korlátok nélkül. Lehet korhatár alatt pároztatni, lehet tenyészszemlével nem rendelkezö kutyát tenyészteni, lehet örökletes betegségekkel bí­ró egyedekkel tovább tenyészteni, és még sorolhatnám. Mindent lehet. Immáron két éve az ön irányí­tása alatt!
„Klubjaink segí­tségét is elvárva egy valódi magyar fajtás Világtalálkozót í­gérek a fajták elkötelezettjeinek, a 2008-as Európa Kiállí­tási rendezvénysorozat keretén belül.”
Nem tudom, ön szerint mi a valódi és mi a nem valódi. Én azt tudom, hogy ami 2004-ben volt magyar fajta Világtalálkozó, az nekünk – és gondolom a résztvevö külföldieknek is – valódi volt, sok szép élménnyel gazdagodva mentünk róla haza. Volt kiállí­tás, voltak versenyek, konferenciák, beszélgetések, sörözések, nagy falatozások – egyszerűen jól éreztük magunkat. Azonban az idei nem volt valódi. Ugyanis nem volt. Volt azonban nemzeti kincseink megszégyení­tése azzal, hogy eldugva, sárban, mocsokban kellett megrendezniük klubkiállí­tásaikat, a Kincsem Park sártengerében, nem szem elött, országnak-világnak megmutatva gyönyörű fajtáinkat. Hiányoltam a konferenciákat, a hí­radásokat ezekröl az eseményekröl, de a megelözö nagy hí­rverést, kampányt is. Hiányoltam a beszélgetéseket, hiszen szét voltak szórva a fajták, a klubok mind külön, egymástól elszigetelve tartották rendezvényeiket, nem volt köztük összhang, egyeztetés, amelyre szükség lett volna a cél, a Magyar Fajták Világtalálkozója céljából. Ez az idei rendezvény (?) számomra egyáltalán nem volt valódi.
„Közel 3000 kutya tulajdonosa érezheti magát becsapva azzal, hogy 3 nemzetközi kiállí­tásunk: Hódmezövásárhely, Miskolc és Pécs, nem rendelkezik FCI elismeréssel, engedéllyel, tehát az itt kiállí­tók soha nem fognak CACIB igazoló kártyákat kapni a nemzetközi szervezettöl.”
Nem értem és nem ismerem ennek az ügynek a hátterét, de egyet tudok: én és családom, barátaim és ismeröseim összevéve mind a három kiállí­táson részt vettünk, és mindenkinek a gyöztes kutyája kapott visszaigazolást az FCI-töl. Nos, akkor hogy is van ez? Tud rá magyarázatot adni? Nem kellett volna mindezt elmagyarázni a tagoknak? Mi volt ez, ha nem alantas kampányfogás? Jó lett volna erröl hallani az elözö vezetés véleményét, állásfoglalását is, de ez nem történt meg. így csak azt mondhatom, ön hazudott.
„Sok egyszerű kutyatartót és tenyésztök arra kényszerí­tettek ezek a döntések, hogy törzskönyv nélkül értékesí­tsék kölyökkutyáikat. Magyarországon a törzskönyves kutya vásárlása presztí­zs kérdés volt régebben, de sajnos ez a rendszer kialakí­tott egy új kategóriát: a fajtatiszta, de törzskönyv nélküli kutyát. Ezek a tulajdonosok már nem lesznek az egyesület fizetöképes partnerei, nem járnak kiállí­tásra, tenyésszemlére, nem lesznek a MEOE tagjai, nem törzskönyveztetnek, tehát teljesen kikerülnek az egyesület fennhatóság alól. Ezeket a kutyákat minden kontroll és követelmény nélkül fogják tovább szaporí­tani, óriási károkat okozva ezzel a fajták jobbí­tásáért fáradozó tenyésztöknek. Az í­gy kialakuló piaci viszonyok a törzskönyves kutyák számának további csökkenését fogják eredményezni és minden fajtában olyan minöségromlást, amely ellen senki nem tehet semmit, lévén, hogy a egyesületnek nem lesz rálátása erre a populációra. Ennek a folyamatbak a lassí­tására és megállí­tására is vannak a gyakorlatban azonnal bevezethetö elképzeléseim.”
Elképzeléseit azóta sem ismertük meg. Amit látunk az az, hogy a hirdetési újságok és az Internet változatlanul tele vannak törzskönyv nélkül hirdetett fajtatiszta ebekkel. Söt, egyre több lesz belölük, köszönhetöen az önök megszorí­tó intézkedéseinek, úgy mint fizetös fedeztetési jegy, fizetös alombejelentö jegy, stb. Nincs alomellenörzés, változatlanul nincsenek szabályzók (lásd fenn: tenyésztési szabályzatok hiánya). Vannak azonban TENYÉSZTöK, akik korhatár alatti párosí­tásokkal, idöben, kora kölyökkorban megműttetett örökletes betegségekkel megoldják, hogy bár szép, kedves, de tovább tenyésztésre alkalmatlan ebkölykeik jó áron kerüljenek ki a kezükböl, természetesen MEOE törzskönyvvel. Számomra egy a világos fenti, hosszan és teljes egészében idézett soraival: ha nem lesznek ezek az ebek és tulajdonosaik tagjai az egyesületnek és nem törzskönyveztetnek, akkor kevesebb lesz a bevétel. öszintén megmondva, sokszor szembesülök azzal kutyámat futtatva a téren vagy kutyaiskolába menve, hogy a nem törzskönyvezett, fajtatiszta ebek nagy része jobb wesenű, egészségesebb, mint MEOE pedigrével rendelkezö társaik. Persze ez sem általános, és nem vitatom, hogy sok a lelkiismeret nélkül szaporí­tó, akik beteg és sérült lelkületű állatok tömegét adja ki a kezéböl. ím ennek megoldása véleményem szerint nem a MEOE feladata, hanem az állatvédö szervezeteké, melyeknek az egyesület azonban hathatós támogatást tudna nyújtani.
„Határozottan fel kí­vánok lépni a törzskönyvhamisí­tások ellen. Jelentösen szigorí­tani kí­vánom a kiadott származási lapok illetve export pedigrék nyilvántartását, továbbá tervezem a fajtaklubokkal karöltve a fajtaspecifikus, egyedi klubtörzskönyv formátumok bevezetését. Hozzáférést kí­vánok biztosí­tani a klubok részére az általuk gondozott fajtákra vonatkozó mindenféle statisztikai adatokhoz.”
Több klubvezetövel elbeszélgetve arra jutottam, hogy semmi nem történt ebben az ügyben sem. Nincs egyedi klubtörzskönyv, pedig milyen szépen mutatna mondjuk egy puli nyomat egy puli törzskönyvén, de ez a legkevesebb. A klubok nem férnek hozzá semmilyen adathoz, tisztelet a kevés kivételnek, már ha van. Mondjon nekem kérem olyan klubot, amelyik statisztikai adatokat tud készí­teni fajtájáról, és amelyiknek vezetösége a látszat-ellenörzéseken kí­vül – már aki ezt megteszi, megteheti és asszisztál ehhez a semmi szankcióval nem járó bohócjátékhoz – bármilyen mértékben is beleszólhat egy adott fajta törzskönyvezésébe.
Törzskönyvhamisí­tás? Mindenki hall hí­reket, pletykákat, hallani lehetett törzskönyv-hamisí­tási ügyekröl, melyek még az elözö elnökség ideje alatt robbantak ki. önnek tulajdoní­tott pletykák szerint a korábbi elnököt is meggyanúsí­tották, vele együtt közvetlen munkatársait is, több ezer hamis pedigré kiadásával, anyagi károk okozásával. Mi hí­r erröl? Mit tett vagy nem tett a rendörség? Volt-e ilyen ügy egyáltalán? Van-e, volt-e rá bizonyí­ték? Vagy ez is csak kampányfogás volt?
„ígérem a tagságnak a tetoválási rendszerünk korszerűsí­tését, és ami a legfontosabb, a finanszí­rozási bizonytalanság megszüntetését. Azonnali elszámolást kezdeményezek szervezeteinkkel, és kifizetem a több mint másfél éves elmaradást.”
Remélem, van olyan, aki megkapta, gondolom azok, akik nagy balhét kiverve eljutottak elnök úrig, vagy kedves barátai, ismerösei, modern szóval élve akik „puncsosok” voltak. Mert a nagy többség, a csendes, békés emberek által vezetett szervezetek és tetoválóik a mai napig nem jutottak a pénzükhöz. Higgye el, utána érdeklödtem ennek is. Korszerűsí­tés? Hogyan, miként? Tisztelet a ritka kivételnek, a tetoválás ma sem jobb a kutyák fülében, mint 1-2-5-10-20 éve. Semmivel sem kell több papí­rt aláí­rni és kitölteni, és valljuk be egymás között, ugyanolyan lehetöségek adottak a csalásra, a szabályzók kijátszására, mint korábban. Ezzel együtt kérem, ossza meg velem, milyen korszerűsí­téseket alkalmazott, mennyiben lett korszerűbb a tetoválás teljes rendszere és mely szervezetek kerültek teljes mértékben kifizetésre, valamint melyek azok, akik változatlanul sorban állnak a pénzükért, belefáradva az értelmetlen könyörgésbe?
„Egyesületünk anyagi helyzetének felmérése után egy finanszí­rozási lehetöséget ajánlok fel minden szervezetünknek. Az alombejelentökön történö tagsági igazolás alapján számí­tógépes nyilvántartást vezetünk a törzskönyvezett kölykök számáról minden szervezeti egységünknél. Fél éves elszámolási sűrűséggel, kiváltott törzskönyvenként, egy a felálló elnökség által meghatározott összeget visszautalunk a tagságot igazoló szervezethez, legyen az fajtaklub vagy vidéki szervezet.”
Kérem azon szervezetek jelentkezését, aki erröl hí­rt kaptak, akik pénzt kaptak, akik egyáltalán arról hí­rt kaptak, hogy a hozzájuk tartozó tagság összesen hány alombejelentöt, hány kiskutyát jelentett le az egyesület felé. Ha pedig mindez nem történt meg, miért nem í­rta meg elnök úr, hogy nem megy, megí­gértem, de nem tudom betartani, mert… és jöhet a magyarázkodás. Mindegy mit, csak mondjon valamit és ne nézzen hülyének minket, kérem!
„Úgy érzem, hogy kiállí­tásra járó tagjaink megérdemlik a hosszú éveken keresztül jól bevált serleg dí­jazást elért Champion cí­meik után. Érthetetlen számomra, hogy éves költségvetésünkben egy apró tételként szereplö figyelmességtöl miért fosztottuk meg tagjainkat. ígérem tagságunknak, hogy visszaállí­tom a serleg dí­jazást és új, nemzetközi szinten is elfogadható, sorszámozott junior és felnött champion bizonyí­tványokat adunk ki és az eddigi gyakorlattól eltéröen a kiadott champion cí­mekröl nyilvántartást vezetünk.”
Több mint 30 éve vagyok az A Kutya olvasója, í­gy nem értem, miért hiányzott a nyilvántartás, ha minden számban megjelentek a championok, junior championok, mestertenyésztök adatai. Ha ezt oda be tudták tenni, csak volt valami nyilvántartás, aminek alapján a listát elkészí­tették. Tehát ez az í­géret számomra nem más, mint kampányfogás, az ellenlábas elözö vezetöség és munkatársak ledegradálása. Miután olvastam az emlí­tett újságot, és nem csak a kiállí­tási képeket nézegettem, tisztában voltam azzal, nincs serleg, mert anyagi nehézségekkel, bí­rságokkal küzd a MEOE. Elfogadtam a helyzetet, és örültem, hogy ön visszaállí­tja. örömömnek két oka is volt: ezek szerint megszűnt az anyagi bizonytalanság az egyesületben és újra lesz serleg. Lett, azonban pénzért. Nekem és még gondolom sok társamnak sok pénz a 2000,- forint, de senki meg nem kérdezte a tagságot, minket, kérjük-e ennyiért. Ha fizetsz, kapsz champion bizonyí­tványt ÉS serleget, ha nem fizetsz, egyik sem jár. Tudom, néhány helyen, de nem mindenütt, külföldön is fizetni kell, még a diplomáért is. De itthon erröl semmi hí­radás nem volt. Jött az öröm, hogy lesz újra serleg, majd a seggre ülés, hogy fizetös. Kérem, mondja meg, mennyiért veszi ön a serlegeket és mennyibe kerülne, ha csak a diplomát kérnénk? Miért nincs alternatí­va?
„A szakbizottságokhoz tartozó szervezeti egységek önállósodása esetén sem kí­vánom elengedni senki kezét, aki a MEOE kötelékébe tartozik. A megalakuló szakbizottságok éves költségvetése alapján komoly szintű anyagi támogatást kapnak.”
Nem vagyok sem munkakutyás, sem sportos életű, de még vadászó ember sem, ennek ellenére tisztelettel figyelem munkájukat, törekvéseiket, megmérettetéseiket, sikereiket. Kérem, mondják el, milyen anyagi támogatást, milyen finanszí­rozást kaptak ezek a szervezetek, miben lett könnyebb és jobb munkájuk, sportjuk, hobbijuk az ön vezette elnökség alatt.
„ígérem nektek egyesületünk vezetöségének teljes nyí­ltságát a tagságunk felé. Ennek jegyében vissza kí­vánom állí­tani az elnökségi értesí­tök rendszerét. Tagságunknak joga van tudni, hogy vezetöik miröl és hogyan döntenek.”
Hát igen, jogunk lenne tudni! De jó is lenne, ha í­gy lenne! Ismeröseim kapnak ugyan e-maileket (nekem az sem jön), melyek nagy része a Budapest Bank és a Vodafone akciós ajánlataiból áll. Kisebb része az Ebugatta műsorát hivatott reklámozni, még kisebb része foglalkozik a MEOE aktuális pereivel. Egyetlen egy sem érkezett azonban az aktuális elnökségi döntésekröl és határozatokról, a kutyások, a tenyésztök életét érintö, feltételezem fontos információkról, mint ahogy a fizetös serlegdí­jazásról sem. A nagy többséghez, akik nem rendelkeznek e-mail cí­mmel, még ezek a keveseket érdeklö és a kinológiához egyáltalán nem tartozó reklám levelek sem jutnak el. Nem gondolja, hogy ez is egy be nem tartott í­géret az ön részéröl?
„Ha az elmúlt 6 évben is működött volna, most nem kellene fél információkból, pletyka szinten megtudni, hogy egyesületünknek már 3 éve saját gépkocsija van, nem kellene magyarázkodni, hogy ki és milyen elszámolással használja. Nem kellene szóbeszédböl megtudni, hogy a MEOE-nak saját tulajdonú budapesti lakása van. Úgy gondolom, hogy ezeknek a szóbeszédeknek egy korrekt elnökségi értesí­tövel elejét lehet venni.”
Igaza van! Bár engem soha nem érdekelt, hogy van-e kocsija a MEOE-nak, mert mindig is feltételeztem, hogy igen. Egy ekkora szervezetnek rendelkeznie kell ingó- és ingatlan vagyonnal. Irodával, telekkel, lakással, kocsival. Én, paraszti ésszel nem eladtam volna a lakást, hanem hasznosí­tottam volna, akár bérbe adással, hosszabb távú, fix jövedelmet biztosí­tva az egyesületnek. De hát engem senki sem kérdezett. Kérdezem viszont én, mennyiért adta el a lakást? Erröl nem érdemeltünk volna egy értesí­töt? Pletykákból kell megtudnunk, hogy a MEOE tartozásait ezzel kozmetikázta ki, hogy ezáltal is az elözö vezetést leköpködve önmagát fényezhesse?
Mivel azonban mégis eladta a lakást, és állí­tásai szerint rendbe tette a MEOE pénzügyeit, í­rhatnám, a’la Gyurcsány, hogy „dübörög a gazdaság”. Akkor hát miért volt szükség arra, hogy az egyesület székházát jelzáloggal terheltesse be? De még ez is csak egy dolog, ám tette mindezt a tagság beleegyezése nélkül, utólag megszavaztatva tettét a kánikulától kóválygó, igencsak foghí­jas küldöttgyűléssel. Válaszoljon: nem volt mindez ellentétes az Alapszabályzattal? ön mindezt etikus lépésnek tartotta, melyröl nem is érdemes tagjait értesí­tenie?
Ne feledje elnök úr, a mi tulajdonunkkal játszik hazárdjátékot. Az ingatlanok, az ingóságok mind a tagok tulajdonát képezik, nem az önét. ön felel azért, hogy jól gazdálkodjon mindezekkel. Kérem, bizonyí­tsa be nekünk, hogy í­gy tesz!
Volt kocsi, na bumm. Egy kiállí­táson járva tudtam meg, hogy egy gyönyörű nagy mikrobusz-szerű autó a MEOE tulajdona. Bocsássa meg tudatlanságomat, nem emlékszem a márkájára, nem értek igazán a gépkocsikhoz. Kérdeztem, ez volt-e az a bizonyos, amit ön kifogásolt. Mondták, nem, ezt már ön vette. (íllí­tólag akkor, amikor a saját és családtagjai kocsiját is lecserélte. De rosszmájú pletykákra persze nem adok.) Mint megtudtam, egy ilyen, minden kényelemmel rendelkezö járgány nem kis pénz, értéke többszöröse az ön által kifogásolt, elözö vezetés által vásárolténak. Kérdezem én, ezt a vezetöink jóvá hagyták-e, és erröl a döntéséröl ki kapott értesí­tést? Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy azon a kiállí­táson, ahol erre a kocsira felfigyeltem – tele volt matricázva Európa kiállí­tással, nehéz lett volna nem észrevenni – a járművet nem a MEOE prominensei, hanem egyszerű kiállí­tók használták, kutyák garmadáját kipakolva belöle. Erröl mikor kapunk tájékoztatást: ki, mikor és miért használta? Hiszen ezt í­gérte, elnök úr!
„Magam részéröl az elkövetkezendö 4 éves elnökségi ciklusban minden hónapban támogatásként felajánlom elnöki tiszteletdí­jamat klubjaink, szervezeteink fajtamentö szolgálatainak. Létrehozunk egy állatvédelmi alapot, melynek bevételei elnöki tiszteletdí­jamból és egyéb felajánlásokból tevödik össze, ebböl az összegböl igényelhetnek klubjaink, szervezeteink állatvédelmi célokra. Az elnökségi értesí­tökben a támogatottak névsorát rendszeresen közöljük.”
Szép és nemes gondolat. Bár elnökségi értesí­tö nincs, í­gy nem értesültünk ennek az í­géretnek a megvalósulásáról sem. Kérem elnök urat, tájékoztasson, mennyi a havi tiszteletdí­ja, mennyit változott az elmúlt 28 hónap folyamán és milyen összeggel rendelkezik jelenleg az ön által létrehozott alap. Milyen összegek kerültek kifizetésre ebböl a szervezetek állatvédelmi céljaira, illetve ezek a szervezetek (pontosabban akik felvettek pénzt) elszámoltak-e az összeggel?
„Az elmúlt években sok rossz í­zű megjegyzésre adott okot egyesületi vezetöink hazai kiállí­tásokon való részvétele. Kijelentem, hogy elnökségi ciklusomban saját kutyáink kiállí­táson való részvételét a minimális Champion cí­m eléréséhez szükséges számra korlátozom, illetve a Best in Show körben a legtermészetesebbnek tartom, hogy kutyáinkkal nem veszünk részt a konkurrenciában.”
Nekem még azt taní­tották, ha a kutyám fajtagyöztes lesz, meg kell tisztelnem a bí­rót azzal, hogy a Best in Show-ban megjelenek vele. Úgy gondolom, ez csupán kampányfogás volt elnök úr részéröl, annál is inkább, mert rendszeresen láttuk, látjuk kutyáit a programban, csak éppen handler által felvezetve. Többre becsülöm azt a prominenst, aki felvállalva saját tenyésztöi munkáját kiállí­t és bátran megmutatja kutyáit, mint azt, aki különféle nevek alatt, eladott vagy névleg átí­ratott ebeit küldi a ringbe. Többre mint azt, aki a kiállí­tásra bí­rálni kutyákkal teli kocsival érkezik, és sameszai ugrálnak körülötte, hogy gyözelemre vezessék a ringben az ebeket, mí­g ö egy másikban osztja a cí­meket. Nem vitatom, hogy szeretné elérni ön is kutyáival a champion cí­met, aki pedig sok kutyával bí­r (ne tagadja le, mindenki, legalábbis a hozzám hasonló régi motorosok, ismeri elöéletét, de hát mindenki megváltozhat ennyi év alatt, legalábbis bí­zzunk ebben), annak sok helyütt ott kell lennie. De miért kell ezt í­gy, mások lelkébe gázolva tenni? Miért nem lehet felvállalni azt, hogy ön is tenyésztö, ön is kiállí­tó? Miért nem mer büszke lenni a saját kutyáira? Miért kell kutyái kiállí­tása, felvezetése után a Best in Show körbe menekülnie? Miért nem süllyed le az egyszerű kiállí­tók – higgye el, igencsak izgalmas – szintjére?
Nézzük, miket í­gért még:
„Céltudatos, takarékos, körültekintö gazdálkodást.”
Mit takar ez? Mik a számok, az adatok? Ha a mi pénzünkböl, az általunk fizetett tagsági és egyéb dí­jakból finanszí­rozza elképzeléseit, miért nincs jogunk megtudni a pontos adatokat? Várjuk a beí­gért elnöki értesí­töket!
„Mindent megteszek annak érdekében, hogy lehetöleg minden fajtatiszta kutya törzskönyvvel kerüljön eladásra. Ez jelentös árbevételhez juttatja egyesületünket.”
A bevétel és pénz szavak minden mondatában visszacsengenek. Nem tűnt még fel ez önnek? De árulja el, mi tett ön azért, hogy a szomszéd nénim, aki azt mondta, ennyi pénzért, ennyi papí­rmunkáért neki nem éri meg törzskönyveztetni kétévente születö kölykeit, megváltoztassa a véleményét és ne elajándékozza, kihelyezze a papí­r nélküli kutyákat, akik utána esetleg egymással párosodnak? Milyen megoldást lát erre?
„Megtalálni azt a működési és gazdálkodási formát, mely hozzájuttatja az egyesületet tagságunk 1%-os adófelajánlási lehetöségéhez (információim alapján közhasznú társaságok helyett más gazdálkodási formátum alakul).”
Minden évben fizetek adót, ajánlok fel 1%-ot. Vártam a lehetöséget, hogy egyesületünket, esetlegesen az ön által létrehozott (?) és támogatott (?) állatvédelmi alapot segí­thessem ezzel, de két éve semmi hí­r. Vagy csak én nem kaptam értesí­tést? Keresték-e a megoldást? Ha igen, hol feneklett meg a dolog? Erröl nem érdemlünk hí­radást?
„Egy év alatt 50 %-ra csökkentem a MEOE telefon és postaköltségét, mely jelenleg milliós nagyságrendű havonta.”
Úgy gondolom, sikerült jelentösen csökkentenie ezeket a kiadásokat, hiszen a telefont még kevésbé sikerül munkatársainak felvennie, mint korábban. Gyakran a gutaütés határán ülök a telefonkészülék mellett, minden eredmény nélkül. Majd buszra ülök és utazom, órákat. Nekem ez nem annyira spórolós, de önnek ezek szerint az. És higgye el, nem csak én nem érem el telefonon az egyesületet. Mindenki ezt mondja. Posta? Én nem kapok semmilyen hí­rlevelet, egyebet, tehát gondolom, ezzel sincs költsége. Rajtunk takarékoskodik. Ügyes! De vajon kinek?
„Szigorú takarékoskodást vezetek be a MEOE központ fenntartási költségeit illetöen.”
Eddig sem tudták a tagok, de állí­tom, még vezetöink sem, mennyi az annyi, most miért érdekelne minket? Működik? Igen. Akkor jó. Ha nem, akkor…? Látszat kampányfogás, nemde, elnök úr?
„Gazdaságossá kí­vánom tenni a MEOE központi rendezvényeit, erre számtalan megoldás a rendelkezésemre áll.”
Kérem, fejtse ki, mik ezek a megoldások, mert ellenkezö esetben hülyén halunk meg. Tudni szeretnénk, milyen megoldásokkal tudja gazdaságossá tenni a kiállí­tásokat, az senkit sem érdekel persze, mitöl lesz jobb, szebb, tisztességesebb egy kiállí­tás. Csak a pénz a fontos, a minöség senkit sem érdekel. Na erre jó példa volt az Európa kiállí­tás!
„Meggyözödésem, hogy a kiállí­tási nevezési létszám megfelelö szervezéssel és széleskörű reklámmal, idöben történö nemzetközi tájékoztatással nagymértékben növelhetö, mely szintén jelentös árbevételi forrás lehet.”
Visszacseng, amit oly sokszor hallottam, hallottunk öntöl: minden mindegy, csak pénz legyen. Sem reklámot, sem szervezést nem láttam többet, jobbat, mint eddig – kivéve az Európa kiállí­tás nagy hí­rverése – kutya mégis annyi volt mindenhol, mint eddig, ha csak nem több. Akkor hogy is van ez?
„Közvetlen gyártótól kí­vánom beszerezni az évente felhasználandó microchipet, ez jelentös költségmegtakarí­tást eredményezhet.”
Nem úgy tűnik, minta ez megvalósult volna. Még mindig karba tett kézzel várjuk, hogy hetek-hónapok múltán megérkezzen az Ani-Vet-töl a chip, és idén az is elöfordult, hogy a megszokott Datamars helyett valamilyen névtelen, műanyag, igénytelen csomagolású ketyere érkezett néhány orvoshoz. A tájékoztatás hiánya miatt azt sem tudjuk, a MEOE mennyiért jut a chipekhez, és az esetleges árkülönbözetet mire fordí­tja.
„A Kutya újság kiadás-bevételét elkülöní­tve kell kezelni, és létre kell hozni egy 4-5 fös szakmai szerkesztö bizottságot. Egyúttal kontroll alatt kí­vánom tartani és maximálni a havonta kifizethetö honoráriumokat.”
Sajnos, azt kell mondjam, leginkább a szerkesztöséget kellene kontroll alatt tartania, mert egyre inkább minden szakmaiságot nélkülöz ténykedésük (tisztelet a kivételnek). A magyar helyesí­rás szabályait hí­rböl sem ismerik, és kinológiai tudásuk olybá tűnik, ismeretségi körük ebeire szűkül le. Nem a honoráriumokon kell spórolni, egy jól megí­rt cikk, egy profi fotó megfizethetetlen: eladhatóvá teszi ugyanis az újságot. Jó pár éve már csak bele-bele lapozok, és hűséges, több évtizedes tagként ugyan megveszem, elteszem, de öszintén bevallva, sajnálom rá az érte kidobott pénzt.
„Drasztikusan csökkenteni kí­vánom a könyvelési költségeket.”
Gondolom, miután a könyvelö cég (mint csodálkozva értesültem erröl utánajárásom során) az Európa kiállí­tás kapcsán egyéb szolgáltatásait is felajánlotta (értsd mint utazási iroda), revideálta elképzelését, tervét és rájött, nem biztos, hogy az olcsó hús a jó, hisz annak hí­g a leve. Tehát ezért maradt a régi, jól bevált megoldásnál. Szóval ez az í­géret mi volt: kampányfogás vagy sem?
„Meg kí­vánok bí­zni egy pályázat figyelö irodát azzal a céllal, hogy tevékenységi köreinkbe tartozó pályázatokat készí­tsen a számunkra, melytöl jelentös évi árbevételt várok.”
Nos, vezetöként talán tudja, hogy elsösorban is a beszerzéseket kellene pályáztatnia, azonban ez nem történt, nem történik meg, legalábbis információim szerint. Nem tudjuk, de halljuk a pletykákból és sejtjük, kik a legföbb beszállí­tói a MEOE-nak, kik azok, akik a fontos pozí­ciókba kerültek, és azt is tudjuk, milyen közvetett vagy közvetlen kapcsolatban állnak önnel. Ezekre is kérem, adjon magyarázatot, támassza alá döntéseit!
Vannak még észrevételeim, melyek bár nem függenek össze választási í­géreteivel, azonban annál szorosabban az ön elnöki működésével.
A pletykák, melyek elödjével kapcsolatosak, senki figyelmét nem kerülték el. Hallottunk hí­reket arról, hogy ex-elnökünket feljelentette, meghurcolta, nem engedte bí­rálni kicsiny hazánkban. Speciel engem ez nem érint, de érdeklödésemet felkeltette a dolog. Hallottuk, hogy több milliót sikkaszott ön szerint, mely összeg hétröl hétre csak nött a pletykákban. Kérem, tájékoztasson minket korrektül erröl is, ne csak fél szavakból kelljen tájékozódnunk. Volt-e ilyen ügy? Történt-e feljelentés? Ha igen, hol tart a rendörség a nyomozásban?
Mindennek ellenére szégyellheti magát azért, hogy elödjét, akinek elnöksége alatt hazánk elnyerte a kiállí­tás rendezési jogát, még vendégként sem hí­vta meg, nemhogy bí­rálni. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet! Sok magyar és külföldi ismerös kiállí­tó szájából hangzott el elí­télö szó emiatt. ön, kérem, nem úriember!
Két éven át mindig, mindent azzal hárí­tott, magyarázott, hogy most az Európa kiállí­tásra kell koncentrálnia, most az a legfontosabb. Tény és való, nehéz küzdelem lehetett a sok ellenkampánnyal szembeszállni, de hát a negatí­v reklám is reklám – és lám, sikerült: igen sok nevezés érkezett. Ehhez gratulálok!
Pesti barátaim ugyan figyelmeztettek a várható közlekedési és parkolási nehézségeket illetöen, de Hitetlen Jánosként viselkedtem, bí­ztam abban, ön tudja, mit cselekszik. A kiállí­tás befejezésével vált nyilvánvalóvá számomra az, önt ez esetben is csak a bevétel érdekelte. A fény, a csillogás is elvakí­thatta, hogy a dí­szvacsorák és divatbemutatók sugarától elhomályosult látásával nem vette észre, mit él át egy egyszerű kiállí­tó. Mit él át az, aki tájékoztató táblák hiányában a kutyaürüléken átgázolva, kilométereket gyalogolva keresi célját a pavilonok között. Mit él át az, aki egy-egy klubkiállí­tást vagy kintre telepí­tett fajta bí­rálatát akarja megnézni és térdig áll a sárban, ázik az esöben, mereszti szemét a sötétben. De mindezt csak az után, hogy órákat a dugóban ülve, más kutyásokkal egy-egy parkolóhelyen összeveszve bejutott egyáltalán a kiállí­tásra, és nem fordult idöben haza, a jó meleg és száraz otthonba, ahogy azt tették jó páran. Mit él át az, aki havi fizetése negyedét kifizeti a család belépöjegyére és ebédjére, mindezért semmi egyebet nem kapva, mint fejveszett tolongást, szemetet, mocskot és a tájékoztatás – lassan már megszokottá váló – hiányát.
Látta-e ön a kiállí­tók arcát reggelente és este órákig araszolva a dugóban? Látott-e kiállí­tókat szertehagyott kutyaszarba lépni? Látott-e kisgyereket a ringek mellett árválkodó, nem eltakarí­tott tócsákba lépni? Használta-e a köz-toaletteket, ahol délután már sem papí­r, sem szappan, sem kéztörlö nem volt? Tudja-e, hogy délután hatkor már lekapcsolták a pavilonokban a kivetí­töket és erélyesen, kifogásolható stí­lusban kizavarták a csomagjaikkal még ott ülö-beszélgetö kiállí­tókat? Látta-e a Best in Show kör környékét, bármelyik napon is, ahol a kutyák csánkig, gazdáik bokáig gázoltak a szemétben? Nem hiszem. De nem is kellett, hogy lássa, hiszen volt böven teendöje. Elég lett volna elbeszélgetni egy-két öszinte emberrel (higgye el, van még ilyen a kutyások között!), és a rendezvény után beleolvasni egy-két internetes (hazai és külföldi!) fórumba. Hiszen ha ezt tette volna, akkor nem nyilatkozik úgy a hí­radásokban, tévéműsorokban, hogy minden szép és minden jó volt. ön nem látott tovább, mint a protokoll, a vendéglátás, a dí­szelgés egy ön számára új, és valljuk be, önhöz egyáltalán nem illö szerepkörben. De kérdezem, ismételten is csak hazudott, minden szava, amit a médiában elmondott hazugság volt? Lassan ezt is megszokjuk, ugyebár.
Emlékszik, elnök úr, a 2006-os öszödi beszédre? Idézem önnek, ha megengedi, kommentálva, és figyelje csak, mily sok is a hasonlóság a magyar politika és az ön által vezetett, az ön nevével fémjelzett magyar kinológia között.
„Ha öszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel, hogy a magabiztosság mögött ott van az örlödés és a gyötrödés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik, nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az elsö kettöt.”
ön tudja a lépéseit? Tudja, hogy a be nem tartott í­géretek után most mi jön? Úgy gondolja, a hátralevö két év elegendö lesz í­gért reformjai beváltására? És mi lesz azokkal, amiket már nem lehet betartani?
„Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelözö hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben elökerüljenek olyan papí­rok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy öriztük a titkot, hogy miközben tudtuk, és ti is tudtátok, hogy ha el fog jönni a választási gyözelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. Úgy öriztük a politikai egységet tavaly nyár óta, és mögötte mondjuk a szakmapolitikai egységet, mint soha az elmúlt években. Vagy talán sose.”
ön is hasonlóan csalt, titkolózott, ködösí­tett a kampány alatt. Azóta is öriz titkokat, melyeket csak sejtünk. Azt azonban ma már tudjuk, látjuk, mi történt és hogyan nyerte meg a választást. Ha titokban is, suttogva is, az emberek, a tagok kommunikálnak, még ha ez elnök úrnak oly kevéssé is tetszik, hogy fenyeget és zsarol. Nemdebár?
„Gyerünk elöre! Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetöségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentös kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?”
ön mit csinált a több mint két év alatt? Elkúrta, mint Gyurcsány. Elkúrta, nem csak az Európa kiállí­tást, de a tönk szélére sodorta az elödei által százegynéhány éven át felépí­tett és nemzetközileg hí­ressé tett magyar kinológiát. Pénzéhsége, elvakult gyűlölete szűklátókörűvé és gonosszá tette. És közben nem csinált semmit, ami valamire való tett is lett volna, ami elöre vitte volna a magyar kutyázását. Semmit!
„Nézzétek, a dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt tesza-toszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbösége, meg trükkök százai, amiröl nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segí­tette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen.”
Igen, lehet tesze-toszáskodni még egy ideig. De a kutyásoknál is eljött, eljön az igazság pillanata. Ezt akarja ön most megakadályozni, most, hogy következik a Bí­rói Testület és a szervezetek választásai. Meg akarja akadályozni, hogy olyan emberek is szavazati pozí­cióba juthassanak, akik önnek nem kedvesek, vagy ki merik mondani véleményüket. így hát jó magyar módra intrikál, ahol pedig nem megy, ott fenyeget. A trükkökröl, melyek a háttérben folynak nekünk persze nem kell tudnunk. Azt gondolja, nem is tudunk, nem is sejtünk semmit? Ennyire hülyének néz minket, magyar kutyásokat, elnök úr?
„Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni! Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással kell csinálni!”
ön nem érezte egyetlen pillanatig sem, hogy beledöglik ebbe a töméntelen sok hazugságba? Abba, hogy úgy tesz, mintha kormányozná az egyesületet és közben semmit sem csinál? Abba, hogy ahelyett, hogy miértünk dolgozna, a saját kis pecsenyéjét sütögeti? Még nem gondolt arra, hogy nem csak az alja munkát, de az egészet mással kellene csináltatni?
„Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegöt, igyon kurva sok bort, aludjon egy-két éjszakát és döntse el magában, ha mindenki csak ugyanazt tudja mondani, amit az elmúlt években mindig mondott, és nem jut el odáig, hogy na, a franc egye meg, lehet, hogy mást kell mondani, mint amit mondtam öt éven keresztül, mert láthatólag soha nem tudtunk megállapodni egymással. Mert ha mind a 190 ugyanazokat a mondatokat mondja, mint amit az elmúlt években mondott, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk megállapodni. Bassza meg, ugyan nem értek egyet, de elengedem elöször. Csinálják!”
ön eljut-e valaha is oda, hogy bevallja, tévedett, alkalmatlan erre a feladatra, eljut-e odáig, hogy bevallja, hazudott, hogy hülyének nézett több ezer kutyást, beleértve munkást, értelmiségit, kétkezit és akadémikust?
„Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk befolyásolni, hogy mi történik, vagy rá fog omlani, a francba. A megoldás biztosan nem tökéletes, igazatok van. Biztosan nem. Csak nem tudunk jobbat.”
Nincs választás. önnek se, nekünk se. ön hazudik tovább, mi meg asszisztálunk hozzá, mert gyávák és birkák vagyunk a változtatáshoz. Féltjük megszerzett, apró, vélt vagy meglevö pozí­cióinkat, eredményeinket, féltjük kutyáinkat, mert ha máshogy nem is, de rajtuk keresztül bosszút tud és fog is állni az elégedetlenkedökön, a hangjukat felemelökön, vagy azokon, akik akárha tudattalanul is útját keresztezik. Megpróbálja a gondolatokat, a tudatokat befolyásolni, ám ha erösebbel kerül szembe, akkor jön a terror. ím ez az épí­tmény egyszer össze fog omlani, vigyázzon hát, elnök úr! Minél magasabbra kapaszkodik egy épí­tmény tetejére, annál nagyobbat fog onnan esni, mikor az összedöl!
„Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek. Igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament elött, elöbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak akkor lehet végigcsinálni, ha a lényegben hisznek és a lényegben van egyetértés.”
Látja, a kutyások nem tüntetnek, nem lázadnak. Hálás lehet a sorsnak, hogy csak csendben zúgolódnak, kilépnek az egyesületböl és abbahagyják a kutyázást. Nem lincselik meg és nem kérik számon önön a hazugságokat. Elmennek. De ez önnek nem fáj, miért is fájna? Gyurcsánynak se fájt, hogy széled szét az ország, hogy lassan elfogy a nemzet. Azt mondta, hadd menjenek. Hiszen aki nem lép egyszerre, az nem kap rétest estére. Az ilyenek, a sorba be nem állók önnek sem kellenek, csak és kizárólag a Bólogató Jánosok, akikkel osztozkodni lehet jóban- pénzben- böségben, akik társai önnek a hazugságokban.
Hogy mit gondolnak mindeközben az egyszerű emberek, a pozí­ciót be nem töltök, a sápokból nem részesülök, a tisztességes magyar kutyások? Azt, amit sok helyen olvasok és régóta gondolok:
Emberek, magyar kutyások, két évvel ezelött elkúrtuk! Elkúrtuk, mint Gyurcsány!